Rónai András – 2007.06.01. – http://quart.hu/cikk.php?id=1269

1967. június 1-én, ami pont negyven évvel ezelőtt volt, megjelent a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band című lemez a Beatles nevű együttestől. Az azóta eltelt pontosan negyven évben nem egészen pontosan hétszáznegyvenhétezerszer választották őt különböző szavazók minden idők legjobb rocklemezének. De vajon mit gondolnak róla magyar zenészek? Ezt a kérdést tettük fel magyar zenészeknek, Szörényi Leventétől feLugossy Lászlóig és tovább.

Szörényi Levente (ex-Illés, ex-Fonográf) először is leszögezte, hogy nem mindenki szereti a Beatlest ebben a világban. De ha igen, akkor sem lehet általánosságban kijelenteni, hogy ez a könnyűzenei műfaj legjobb lemeze. Ezen belül szerinte a Sgt. Pepper színességével, változatosságával, invenciózus zenei világával kimagaslik az egyébként is zseniális albumok közül. Az egész Beatles-életmű korszakalkotó zenei megszólalást hozott a világnak, amely tettenérhető még a mai felvételek egyikén-másikán is. Ami pedig a Beatles az Illésre gyakorolt hatását illeti, erről ezt mondta a Quartnak: “bár nem én találtam ki, hanem a közönség, az Illés volt a magyar Beatles.”

Zorán (ex-Metro) azt mondta: számára nem tartozik a legfontosabb lemezek közé a Sgt. Pepper, rengeteg más fontos zenei esemény is történt még akkoriban. Hangszerelési, hangzásbeli újdonságai (hogy a kemény, rockos megszólalástól a szimfonikus zenéig minden benne van) elsősorban a Beatles életművén belül értékelhetők. Ugyanakkor Zorán elmondta, hogy ezt is agyonhallgatták akkoriban, és természetesen azok közé a lemezek közé tartozott, amik befolyásolták, ahogy később zenéltek.

feLugossy László (ex-Bizottság) arról beszélt a Quartnak, hogy ezzel a lemezzel lépett ki a popzene a két, két és fél perces táncdalok világából a zenei kompozíciók felé; a korábban sokak által értéktelennek tekintett “könnyűzenei” számok itt kezdtek művé válni. A korábbinál szellemibb, új műfaj született, a zene és a szöveg új szimbiózisba lépett. Kitágultak a lehetőségek, és később még hosszabb darabok is készültek. Hosszabban magyarázta azt, hogyan élnek egymás mellett vagy küzdenek egymással a progresszív, igényes törekvések és a kereskedelmi irányzatok. Személyesen a Bizottság zenekar tagjaira is felszabadító hatással voltak a Beatles és az általuk is inspirált zenekarok lemezei: arra ösztönözték őket, hogy a képzőművészet mellett a zenében is megtalálják a kifejezés, a kísérletezés szellemi lehetőségét.

Éri Péter (Muzsikás) ugyan nem volt akkora Beatles-rajongó, inkább a Rolling Stones-ért lelkesedett, de egyetért azzal, hogy a poptörténelem legfontosabb lemezei közé tartozik a Sgt. Pepper. Akkoriban “valami volt a levegőben”, ami több, hasonlóan újító lemez megjelenését eredményezte (például 1967 decemberében jött ki a Rolling Stonestól a Their Satanic Majesties Request), és ezek közül a Beatlesé kapta a legnagyobb figyelmet. Olyan dolgok voltak ezeken az albumokon, amik megváltoztatták a világot – mint ahogy Bach találmánya (a jól temperált zongora) után beszélhetünk modern zenéről. Éri Péter szerint zenészként nem hatott rá a Beatles, de a szemléletébe “átszivárgott”. Zenehallgatóként nyolcadikos korában viszont sokat jelentett, olyan új zenét, ami az ő generációjának szólt. Akkoriban még lehetett úgy érezni, hogy nem az üzleti világ diktálja, milyen zenék szülessenek.

Márton András (KFT, Beatles-dalszövegek magyar fordítója) szerint ugyan szubjektív, hogy kinek mi a fontos, de az tény, hogy a Sgt. Pepper megjelenése már a maga idejében is kiemelkedő kulturális eseménynek számított. Egyes amerikai rádióállomások például napokon keresztül csak a lemez dalait játszották. Ő maga is emlékszik még arra is, hol hallgatta először. A megszólalás, a stúdiótechnikai megoldások (ahogy például Paul McCartney basszusgitárja a Lucy In The Sky With Diamondsban úgy szól, mintha egy “elektromos vezetéken játszana”), a vizuális körítés és a szöveg is újító volt. Míg korábban sok egyszerű szerelmes dalt írt a Beatles, itt az eddigiektől elütő, pszichedelikus szövegek is megjelentek, például a már említett, sokak szerint az LSD-re utaló számban. Márton szerint az egész Beatles-életmű, melyet szimbolizálhat a Sgt. Pepper hatása, nemcsak a művészeti életre volt felszabadító hatással (“hú, hát ilyet is lehet csinálni!”), hanem a gondolkodásra is hatott. A szabad, kreatív gondolatoknak olykor egy apró, teljesen más irányból érkező lökés ad új irányt, akár anélkül is, hogy például egy kutató tudatában lenne annak, mi is hatott rá. Ennél közvetlenebb hatásról saját zenészi munkássága esetén nem beszélhetünk, mondta Márton András – egyszer ugyan próbálkozott azzal, hogy – mint Ringo Starr – konyharuhával terítse le a tamokat, de ez nem került lemezre. Olykor ír olyan számot, melyre mások azt mondják, hogy hasonlít valamelyik Beatles-dalra, de ez természetes: hiszen az ember olyan zenét hallgat, ami tetszik neki, és olyan zenét igyekszik írni, ami tetszik neki.

Gőz László (harsonaművész, a BMC Records vezetője) alapvetően nem a popzenével foglalkozik, és a Sgt. Peppert sem hallgatja rendszeresen, de elismeri, hogy az a popzenén belül más minőséget jelent. (Hasonló jelentőségűnek a Cream, Frank Zappa és Sting zenéjét nevezte még.) Minden idők egyik leghosszabb lemezfelvételi folyamata vezetett ehhez a negyven perchez, olyan minőségi elvárásokkal közelített a Beatles saját zenéjéhez. Bár a tagok a szó minden értelmében popzenészek voltak (önmagukat igen magasra helyező sztárok), a műfajon belül elsőként igen nívós hangszerelőket alkalmaztak, rendkívüli gondot fordítottak az utómunkálatokra, és egyáltalán mindenre, a borítótól az utolsó hangig. Felhasználva az szimfonikus zenekartól a Hammond orgonán át az effektpedálokig mindent, olyan egységes kompozíciót hoztak létre, ami nem néhány sláger egymás mellé helyezése, hanem például Beethoven szimfóniáihoz hasonlítható. Mindeközben elképesztő példányszámban elfogyott lemezről van szó (bár Gőz László hozzátette: Vivaldi Négy évszakából többet adtak el). Zenészként ugyan nem hatott rá, de igen fontos volt tizennégy éves korában, hogy elsőként a popzenében itt komolyabb réz- és fafúvós betétek hangzottak el. Számára, aki harsonán játszott, nem énekelt, dobolt vagy gitározott, ez igen jelentős volt akkoriban.

Lovasi András (Kispál és a Borz) számára is fontos ugyan a lemez, de személyes tízes listáján nem szerepel, viszont egy másik Beatles-album igen, az Abbey Road. Fontosnak tartja viszont, hogy a Sgt. Pepper volt az első deklaráltan konceptlemez, amely túllépett a két-három perces számokon – bár szerinte a popzenének legjobban akkor is ez a rövid forma áll, és nem kell erőltetni a hosszabb kompozíciókat. Nem attól lesz “nagykorú” egy műfaj, ha negyven percen át egyfolytában játszanak. Lovasi szerint érdemes öt-tíz évente újrahallgatni a “fontos” lemezeket, és ilyenkor gyakran kiderül, hogy a korszakosnak mondott alkotások nem olyan időtállóak, mint egy-egy másik album, amiről senki nem gondolta, hogy nagy durranás volna. Utólag meghallgatva számára a Beatles első korszaka az igazán hatásos; a második-harmadik lemez, mint visszaemlékszik, tizenkét éves korában revelációként hatott rá, sokkal inkább, mint a Sgt. Pepper.

Frenk (Hiperkarma) saját bevallása szerint négyéves kora óta Beatles-rajongó, a Sgt. Pepper is óriási hatással volt rá, szerinte klasszikus zeneműnek nevezhető, konceptlemez volta, hangszerelése és úttörő technikai megoldásai miatt is. Azóta is egyedülálló módon ötvöződik benne a klasszikus, a nép-, az indiai zene, a pop és a rock. Olyan harmóniameneteket alkalmaznak, olyan akkordok következnek egymásra, ami egyáltalán nem volt megszokott a rockzenében korábban, mégis teljesen természetesnek és egyszerűnek hat. Frenkre zenészként olyannyira hatott a Beatles, hogy harmóniavilágában is belőlük meríti az ihletet.

Halmos András (Pop Ivan, Chakra Hacker) elismeri a Sgt. Pepper hatását, de számára fontosabbak a Beatles későbbi lemezei, melyek kiérleltebb formában tartalmazzák mindazt, ami a Sgt. Pepperen megjelent. Szerinte mai füllel már nem hallani, mennyire forradalminak számítottak ezek a zenék akkoriban. Zenészként a Beatlesben az hatott rá, hogy a sok meghallgatott jazz után a Beatles-életműben elmélyülve rájött: milyen hatásos az egyszerűség – nem kell túlbonyolítani a dolgokat. A számtalan együttesben doboló Halmos Ringo Starr játékáról így vallott: rendkívül zeneien fogja meg a hangszert, a lehető legkevesebb hanggal oldja meg a dobos feladatát. Nagyon kevés cint használ, mégis, ez fel sem tűnik a hallgatónak, mert anélkül is működőképes.

A Chakra Hacker / Pop Ivan zenekarok személyzetéből beszéltünk Bujdosó Jánossal is, aki elmondta, hogy hatéves korában a korai Beatles-lemezeket fejből fújta, később azonban “sajnos metálos lett”, ezért a Sgt. Pepperről nem tud beszélni. Egy keresztkérdéssel kinyomoztuk azt is, hogy amikor a Szigeten a Pop Ivan hasonló ruhában jelent meg, mint a Beatles a tárgyalt lemez borítóján, akkor csak a zivataros magyar történelmet, konkrétan a huszárokat kívánták megidézni. Csak hogy legyen egy kézzelfogható tény is ebben a hosszú cikkben.