Rónai András – 2007.10.27. – http://quart.hu/cikk.php?id=1828

Mivel a Bëlga együttes szövegei sok fejtörést okoznak a művelt nagyközönségnek (kezdve onnan, hogy vajon mit parodizálnak ők egyáltalán?), ráadásul az egyik számban még a metonímia szakszót is használják, fiatal és/vagy tekintélyes, részben Bëlga-rajongó, részben az együttest nem ismerő irodalmárokat kértünk fel, hallgassanak meg két-két számot, és írják meg róluk, ami az eszükbe jut szakmailag ill. emberileg. (A szövegek íróinak neve alatt linkeket rejtettünk el, ezek segítségével lehet tájékozódni arról, mi mindenről írtak ők tudós tanulmányokat.)

01. SZ.L.B.
Seregi Tamás: Töltelékszám, de a legjobbak közül való. Ráadásul annak az autentikus rapnek a paródiája, amelyik a legkevésbé van jelen hazánkban.

02. Kavboj
Havasréti József: A dalról nem könnyű írni az irodalomkritikus szempontjai alapján, de a folklórtudomány és a társas-nyelvészet a segítségünkre lehet. A Kavboj szabályos ballada, strófákkal, refrénnel, történettel. Jó rímek, kancsal rímek, áthajlások az egyes sorokban (ami a Bëlga szövegeire általában is jellemző). Mindez a rap-szövegben is érték, ugyanakkor a Bëlga esetében néha már-már kosztolányis, amit viccesen ellenpontoz az eltúlzott trágárság; ráadásul nem a tipikus és elkoptatott “kurva/durva” jellegű rímekről és fordulatokról van szó, hanem olyanokról, melyek már abszurd módon ízléstelenek, folyós fasz, sőt Folyós Fasz stb. Végül is itt minden mindennel összekeveredik, a Quimby Kiss Tiborát idéző patetikus énekmondói intonáció, és a May Károly-regényekből ismerős röhejes névadás. Folyós Fasz kalandjai – Old Shaterhand, Old Firehand és Old Death között! Talán ők is jártak Mexikóban? A “hóba lógatni” nyilván felidézi a “tökömet jegelni” sort a következő klasszikus “városi folklór” szövegből:

Szomorú vasárnap, megjött a folyásom,
Hétfőre bedagadt mind a két tojásom,
Kedden a lábamat nem bírtam emelni,
Szerdán a tökömet be kellett jegelni… (stb.)

03. Felveszem a Nyújork Jenkis kabátom
Seregi Tamás: A már nem is nagyon létező presszó rocknak eléggé felejthető paródiája. Nem ez fog megmaradni a Belgától, de senkitől nem várható el, hogy csak a válogatott műveit írja meg.

04. Melós
Teslár Ákos: Van az a Krétakör-jelenet, amikor egyetlen égő kicseréléséhez egy csoport ember félnapi káromkodására van szükség, ha emlékeztek. És van ez a Melós című szám, kábé ugyanaz lenne a vonulat. A dal attól akar vagány lenni, hogy nem píszí, hanem kifejezetten felidézi bennünk, hogy ezek a melósok milyen prosztón beszélnek, bénák, milyen idegesítően húzzák az időt, meg minket le, és bután játsszák a nagymenőt a csajoknak – de nem ettől lesz vagány, a végére hagyom, hogy mitől. A versszakok, a gázos, a kőműves meg az autószerelő nyomasztó rétegnyelvének a zanzái, ha nem tévedek, semmivel nincsenek fölötte a Belga-átlagának. Ez alapból egy ilyen nagyon értelmiségi hozzáállású dal, hogy “milyen spakliról meg raklapról beszélnek ezek a parasztok?” Én ismerem ezt, én is értelmiségi hozzáállású vagyok, rohadtul idegesítenek is a melósok, de ez nem elég egy jó dalhoz, mert mi ennyire igényesek vagyunk. Mellesleg az a véleményem, hogy ha annyi képzett szobafestő és asztalos lenne, ahány felesleges diplomás bölcsész, akkor fordulna a kocka. De nem ettől lesz vagány a dal, hanem a refréntől, az nemcsakhogy megmenti, hanem – sajnos – azóta is a fülemben van, és emlékeztet minket arra, hogy valahol mégiscsak zene ez. Szóval az a nagyon ütős refrén, amiben a melós és az értelmiségi problematikája összebékül, kiírom: “az esz, a jé, az a, az ekó / az e, a vé, az a, a netó”, és van a végén egy nagyon nehezen felfogható szó, akinek sokadikra se megy, az jelölje ki: szakképzési hozzájárulás.
Egyébként a kedvenc Bëlga-tagom az, aki azt ismételgeti, hogy “oldalról látszik, ferde a fal”.
…a vé, az a, a netó. Node netóvább.

05. Boros
Bárány Tibor: Itt minden együtt van, amit a Belgában szeretünk: radikális konvenciókeverés (a reggae zenei alap és a “legalizáld, legalizáld” refrén után a könnyűdrogok témáját várnánk, ehhez képest a dal a magyar borkultúra “népszerűsítését” vállalja); a különböző kontextusok egymásra vetítése, ezáltal kiforgatása (lásd: tiltott könnyűdrogok és világhírű magyar borkultúra); a jó érzékkel adagolt finom irónia és felszabadult idétlenség; a Parti Nagy Lajost és másokat idéző nyelv- és regiszterkeverés. A hétköznapi kommunikáció töredékei, az üres reklámszlogenek, a speciális szaknyelv (itt: a borászati kifejezések) stb. egymás mellé rendezve költői alapanyagként jelennek meg. A Boros a Mit parodizálsz?, a Pipitánc és a Metasláger mellett az album legemlékezetesebb száma.

06. Hello BAZ megye (Bëlga blues)
Teslár Ákos: A közelmúlt irodalmában kedvelt fogás egy jól ismert szöveghez képest írni meg egy újat, a BAZ megye című számban ez az alapszöveg – sajnos – az Edda együttes balladája, ami szokott menni a rádióban, de nem A kör közepén, meg a Hűtlen, hanem az a másik, és nem is a Te nem érzed ezt a kínt. (Letaglózott a felismerés, hogy egyetlen Edda-lemez vagy kazi nélkül is mennyi számukat ismerem, ittam egy pohár vizet, elszívtam egy cigit, folytatom.) Míg az eredeti dalban a frontember azzal fenyeget, hogy elhagyja Miskolcot, “mindent itthagyok, mit Miskolc adhatott” és holnap már indul, itt fordított irányú a migráció – megtudjuk, hogy hova menjenek a belgák – nyilván a nagy egyensúly jegyében, leköltöznek a srácok BAZ megyébe. (Úgy jöhetett az ötlet, hogy így káromkodás nélkül lehet csúnyát mondani). “Kapok jó sokat, mit Miskolc tartogat”. Az eredeti Edda-dal, röviden eddal – ha érdemes ennyi kedvéért új szót csinálni – blues-rock ringása magyarázhatja, hogy miért nevezik a Bëlga-számot az alcímben Bëlga bluesnak, mikor pedig ha valami, akkor regi, abból is minimál. (Feldereng az Edda blues szókapcsolat, mélységes mély a múltnak kútja, az utalás szinte bántóan egyértelmű akkor, még egy pohár víz, még egy cigi.) Amúgy a dal a szokásos direkt béna reppelés, jó ötletek, adekvát káromkodások, vicces, a szótagszám szempontjából életmentő dadogások, értelmetlen áthajlások, mint a “kooo–csónyaafesztiváál”. Van rejtély, ami a végére marad, például, hogy miért mondják, hogy “mondd meg, hogy csinálod” – ilyen viccesen fordítják le az amerikai hogyvagyot. (Ennél jópofább csak a 24 új előzetesének magyar fordítása.) Kicsit ciki szerintem, hogy kuncogás van az idegennyelvű résznél, ez már Freddie Mercurynak sem állt mindig jól, igaz, ő inkább kacagott. Persze nem blamálják magukat azzal, hogy csak Patakiatillára és Freddire felhúzzanak egy számot, úgyhogy van Boci-boci intertextus is, de azt már igazán nem fejtem meg helyettetek.
Kedvenc Bëlga-tagom az, aki azt a sort énekli, hogy “megnézem majd a halottlátót Putnokon”, meg George, aki a csöndes belga. Azért egy jó blúz tud jobb lenni ennél.

07. Dal a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez
Margócsy István: Nagyon szellemes parodisztikus szöveg, nagyon jó az abszurd madárnevek halmozása, a furfangos átjátszások emberi jelenségekre. Nagyon szellemesen van összerakva, kellemes és erős játék, és külön jó, hogy nincs benne nyílt didaxis.

08. Jenő
Vári György: Nyilván megvan, Gene Kelly esernyőjét bájosan lóbálva táncol a zuhogó esőben, nem zavarja, hogy elázik, mit neki, szerelem tüze ég fiatal szívében, ezért hát haaaappy again. Az, aki ezt a nótát énekli, szintén epedve vár valakire, őt azonban zavarja a víz. Egy romantikus, hollywoodi, édesbús komédia helyett egy hétköznapi lakótelepi csőtörés világába ragad minket az ének, miközben (Gene Kelly dallamára) “nem jön a Jenő”, a szakember, aki elháríthatná a bajt, aki ígérte, hogy jön. A szocialista kabaré egyik ismert alaphelyzetét idézi fel a szöveg, nem mossák ki rendesen az ember zakóját a Patyolatnál, nem lehet az egész városban szódásszifont kapni és áll a víz a lakásban, de “nem jön a Jenő”, ahogy az lenni szokott. A szerelmes várakozás átírása Jenőre elég sok nevetést ér meg, sokszor egymásután is hat, hiába egyszerű: “de hol lehet ő// csak hull az eső/ és nem jön a Jenő//… és megbolondulok…” Mindez elég erős kabaréhatást ér el, ha ráénekeljük az áthangszerelt édesbúsra. A Jön a – Jenő mássalhangzó-ríme lehet a verssor hatásának egyik titka. Különösen akkor, persze, ha  emlékszünk a magyar slágertörténet olyan klasszikusaira, mint a Mit tett velem ez a Jenő, akár a Beatrice átdolgozásán megszűrve. Az elmúlt órákban hússzor hallgattam meg a számot, s oszlik lelkemnek barna gyásza, hallom, ahogy lelkemben lépked, s az ő bús “Jenő, hol vagy”-ára felelnek hangos szívverések. (Ady Endre, eredetiben Ádámmal).

09. Puputeve
Farkas Zsolt: Viccesen indul, a néni a kívánságműsorban kéri a számot, Tibornak küldi 22. házassági évfordulójuk alkalmából, majd szépen átsiklunk egy beindulós bassbe, ami viszont azonnal leáll és nem is jön vissza, mert jön az okoskodás, ami viszont (a tett halála és) nem áll le a szám végéig. Dadaisztikus hablaty, három versszak, az első igen szar, a másik kettő elmegy, közöttük pedig különféle magyar könnyűzenék legpunnyadtabb pillanatait idéző betétek, érdektelen szószaporítás.

10. Mit paródizálsz?
Kálmán C. György: A Mit paródizálsz? arról szól, hogy ne tudd meg, miről szól. Arról szól, hogy úgysem érted, amit dumálok összevissza, és ha érteni akarsz valamit belőle, egy-egy tabu-szót csípsz csak el, és rögtön a “komoly – paródia” dimenzióban próbálod elhelyezni. Olyan vagy, mint a hülye újságírók, akik mindig ugyanazt kérdezik, ami egyébként rajtuk kívül senkit nem érdekel, és aminek a zenéhez-szöveghez-zenekarhoz semmi köze nincs. Akkor és úgy beszélek durván vagy érthetetlenül, amikor és ahogy akarok, lehet, hogy ennek csak az a jelentősége, hogy megmutatom: tudok így is beszélni (vö. Bëlga: Pitbull). Ne akarj elhelyezni. Ne akarj ostobaságokkal (név, megalakulás, lemezek) definiálni. Ne nevezz se paródiának, se komolynak. Akkor inkább meg se érts.

Márton László: Tőlem ez meglehetősen távol áll, ennek ellenére határozottan tetszik. Játékosan kitágítja a nyelvhasználat kereteit, új lehetőségeket villant fel; olyan, látszólag teljesen elavult és improduktívvá vált eszközöket tud újra aktívvá tenni, mint például a rímelés. A zenei részéhez egyáltalán nem értek, de azt látom, hogy egyszerre szuggesztív és ironikus, oly módon, hogy ezek jól ki is egyensúlyozzák egymást. A Bëlga nem törekszik a hallgatóság fanatizálására, és mégis határozottan megnyeri a jóindulatukat – már azokét, akikét meg lehet nyerni, de úgy látszik, még valamennyire a távolállókét is.

11. Get One Rhyme
Kálmán C. György: Úgy tűnik, a népboldogító demagógok, a kemény macsók, az örök-áldozat asszonyok azért vannak közöttünk, mert (szerencséjükre, szerencsétlenségünkre) nem olvasták a világirodalom rájuk vonatkozó részét. A szerepek ugyanis kínossá válnak, ha szembe kell néznünk velük: tudja-e bárki, aki olvasta a Háború és békét, ártatlanul bámulni a kék eget? Hogyan viselkedhetünk a cselédlánnyal (stb.) az Édes Anna olvasása után? Nem kezdi-e ki könyvgyűjtő szenvedélyünket Canetti Blendungja? Különösen rosszul érint, ha szerepünket (és a hozzá tartozó nyelvi viselkedést) egyenesen kinevetik: ez után a Bëlga-szám után (Get One Rhyme, teljes címe nyilván Seek, Shay, Get One Rhyme, azaz: Keress, Shay, szerezz egy rímet, azaz: Szükséged van rám) hogyan fogom mondani (ha még az életben előfordulna, hogy ilyesmit akarnék mondani), hogy: mókuscicám, nyuszimedvécském? Jaj. Borzalmas az ilyet visszahallani. Még borzalmasabb – és ki lehet az, aki ezt teszi? – , ha valaki elfogadja, tényszerű minősítésként kezeli, és magáról mondja mindezt. Pedig nincs is szó másról, mint bensőséges párbeszédek grammatikai áthelyezéséről és közszemlére tételéről. Csak ennyi változik, és mégis minden megváltozik.
 
12. SMS Love
Margócsy István: Zeneileg szellemesebbnek tűnik, mint a másik szám (Dal a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez). Főleg amiatt, hogy egy jó giccses, főleg giccsesre hangszerelt melódiára éneklik a köznapi és végig ironikus szövegeket. A végén, ahogy a vokál megszólal, igen erős parodisztikus hatást vált ki. Egy kicsit soknak tűnt az ismétlés, és itt-ott szellemesebb lehetne a szöveg, ha már állandóan eljátszik a reklámszövegekkel és töredék-kommunikációs darabkákkal – de alapjában véve rendkívül friss. A magyar szerelmi lírában van hagyománya annak, hogy az emelkedettebb, érzelmesebb szólamokat köznapi szövegek forszírozálásával parodizálják, a szám ebbe a hagyományba kitűnően illeszkedik, főként amiatt, ahogy a több különböző énekes különböző szólamokat, megszólalási módokat imitál.

13. Készülj fel a hangulatra!
Radnóti Sándor: Valaha a kugli ment el a boltba berúgni. Most a (felvidéki) bunkó megy – apja kocsijával – a diszkóba. És a Bëlga jó tótosan jótanácsokat ad neki. Most azt mondja: ne törd össze a kocsit. Valaha azt mondta: gyere velem káromkodni Miskolcra. Igaz, a Garam vidéke – merthogy a karambolra a Garamból rímel – távol is esik onnan.

14. Pipitánc
Vári György: A rap sajátos hatásának (már amennyire én ezt érzékelem) egyik titka az élőbeszédszerűség imitálása és a rendkívüli formai-ritmikus igények feszültsége lehet, magyarán mondva az, hogy olyan, mintha éppen most lökné, ahogy az Isten adta mondania, közben meg az egész nagyon-nagyon ki van találva. A Pipitánc el is játszik ezzel a feszültséggel, az élőbeszédszerű megszólalás egy-egy beszédmód paródiája is (ha jól veszem ki, többen is megszólalnak a kissé nehezen érthető szövegben). A “Valika, ugye, jöjjön ide” a szám legzseniálisabb mondata, az ugye szócska ügyes elhelyezése nagyon pontosan jellemzi azt a rendszereken áthúzódó korlátolt és magabiztos machismót, amelynek íve a zenés vállalati ünnepségtől (a szám egy 69-es buli nosztalgikus megidézésével indul) egészen a céges rendezvényekig tart. Az elcsúszó gazdasági igazgatóhelyettes és “az az új kreatív”, aki “hogy nyomja az észt”, keretbe foglalják a szöveget, egyfajta mentalitástörténeti tablót teremtve. Megidéztetnek e keret megteremtéséhez segítségül olyan sírni- és nevetnivalóan örök kellékek is, mint a tombola, kisiskolás Mikulások, zsúrok és egyéb rosszemlékű események emblematikus kísérője. A (hitem szerint) diszkót imitáló zenei betétek együtt a néha egészen pontos és pazar, már-már Parti Nagyot és Kukorelly Endrét idéző nyelvi találatokkal a Jenőnél hosszabb, ha nem is felhőtlenebb szórakozást biztosítanak.
 
15. De szar itt élni
Havasréti József:  A De szar itt élni szerintem valamivel laposabb szöveg, mint a Kavboj, de a reggae-zene és a mélyen degenerált szövegmondás feljavítja. A Bëlgánál sokat számít maga a “hang”, amely sokszor elüt a szöveg értelmétől, melyben gyakran ott a paródia is (rap-klisék, BKV-szleng, hivatalos stílus, falusi-kocsmai hetvenkedés – mint “hány felest ivott meg a Feri?” stb.), és amely sokszor a bunkók beszédét, máskor a hétköznapi baráti társalgás enervált-megjátszós “regisztereit” idézi. Ebben a szövegben is nagyon sok a frázis, a szövegtörmelék (világhírű borkultúra, ipari mennyiség, gyógyhatású termál stb.), melyeket csak úgy automatikusan mondogatunk, de a dalszöveg közegében ezek elidegenednek eredeti kontextusaiktól, és egyszerre (ezért) költőiek és (ezért) ostobák is. Lehetne mondani, hogy ez belemagyarázás, de a Bëlga esetében ez a fogás annyira gyakori, hogy már-már védjegy is.     

16. Metasláger
Radnóti Sándor: Ez a dal semmiről sem szól. Ez a dal a semmiről szól. Ez bizony két nagyon különböző állítás. Ezzel a különbséggel játszik a dal. Ezért idézi a semmiről szóló filozófiai morzsalékokat, s ezért válik ott édessé, üressé, ahogy a slágertől elvárható, ahol olyan kis semmiségekről van szó, mint a tánc vagy a szerenád. Mindenki tudja, hogy ezek a semmik olykor éppenséggel mindent jelenthetnek. És megint semmit.

[Mivel a szám szövege megidézi Martin Heidegger Mi a metafizika? című írását, bónuszként egy Heidegger-szakértő filozófust is felkértünk arra, hogy kommentálja.]

Schwendtner Tibor: Felmerül kérdés, hogy a dalnak sikerült-e a tulajdonképpeni semmit megszólaltatnia, vagy be kellett érnie a nem tulajdonképpenivel. Először is azt kell tisztáznunk, hogy a tulajdonképpeni semmi megszólaltatható-e egyáltalán, avagy a megszólaltatott tulajdonképpeni semmi maga a semmi. Már első látásra látszik, hogy bármiképp is csűrjük a tulajdonképpeni semmi megszólaltatásának kérdését, paradox következményekre jutunk, márpedig Settembrini óta közhellyé vált, hogy “a paradoxon a kvietizmus mérges virága”, s ebben az esetben jól hallhatóan nem erről van szó. Ebből viszont fonalasan következik, hogy az egyébként kitűnő zenekarnak csak a nem tulajdonképpeni semmi megszólaltatása sikerült.

17. California (Hiphopzeneka)
Farkas Zsolt: Ez az a szám, ami felé a száraz dogmatizmusra oly hajlamos Bëlgának mennie kell, ők is tudják, ezért tették a végére. Nem is a szöveg miatt – egyszerű szavakkal elmondják, hogy születnek a számok –, hanem a zene miatt. És a zene (ezúttal) sem az a hivalkodóan hipertruvájos szuperrafinált fajta, hanem (ezúttal) egyszerűen és konkrétan az: kevés eszközzel dolgozik, kitűnő ökonómiával. Táncos, ütős, laza, szerény, vidám szám, méltán lesz népszerű bármely buliban, bármely műsorsávban.