Rónai András, Tövisházi Ambrus – 2007.12.28. – http://quart.hu/cikk.php?id=2065

Bauxit és Titusz a nagy elődökről, a Miskolc-kapcsolatról, a slágerszövegek mibenlétéről beszél. Kiderül, hogy melyik Bëlga-számot próbálta óriási pénzért megvenni kísérőzenének a reklámipar, valamint az is, hogy miről lehet felismerni, ha valami bëlgás.

Melyik a jobb, a Markos-Nádas vagy a Voga-Turnovszky?

Bauxit: Markos-Nádas.

Titusz: Voga-Turnovszky.

Kanye West vagy 50 Cent?

Bauxit: A Markos-Nádas.

Neurotic vagy Bizottság?

Titusz: Neurotic.

Bauxit: Bizottság.

A kreatív ellentétek mikor fogják szétfeszíteni a zenekart?

Bauxit: Ne hülyéskedj, tíz év kellett, hogy összecsiszolódjunk. Már feloldottuk az ellentéteket.

Vagyis nem beszélgettek ilyen kérdésekről?

Bauxit: Mindenki csinálja a dolgát, aztán hazamegy, és van, aki Markos-Nádast néz, van, aki Voga-Turnovszkyt hallgat.

A kérdés nyilván az: a Bëlga kulturális gyökere a magyar zene, vagy a kabaré? Melyik az érdekesebb, ti melyikkel foglalkoztok inkább?

Titusz: Én most azt fogom mondani, hogy én a zenével, a Bauxit meg, hogy a szöveggel, de gondolom, nem ezt várod tőlünk. Hogy van-e valami közvetlen elődünk, erre gondolsz?

Bauxit: Zeneileg az első Bikini.

Titusz: Igen, a Hova lett… című lemez, ami szerintem kapcsolható hozzánk. A legjobb Bikini-lemez, azt még Feró írta. Volt egy másik ferós lemez is, a XX. századi híradó, de az már nem volt olyan jó.

És a magyar viccgyártás nagyjai közül ki az, akit példaképnek tartotok?

Titusz: A magyar abszurd.

Bauxit: Egyértelműen Hofi Géza. Nem példakép, de hát ő volt a legnagyobb.

Titusz: Az Alfonso jobb volt. Akit még meg kell említenünk, ha nagy elődökről beszélünk, az Vujicsics Tihamér. A népzeneiek mellett humorlemezeket is írt, végülis zenebohóc volt.

Bauxit: A kabaréhoz viszont nincs köze a Bëlgának. Vagy legalábbis én szeretném, ha nem lenne. Varieté, kabaré, nekem ezektől feláll a szőr a hátamon.

Titusz: De mindenhez van köze, az az igazság.

Bauxit: Igen, mindenhez kapcsolódik valami kis kapun keresztül.

Titusz: Általánosan nem lehet elmondani, hogy zeneileg támaszkodna valamire akár itt Magyarországon, akár külföldön. Összevisszaság.

Még mindig nem mondtátok meg, kik a nagy elődök.

Bauxit: Monty Python, Albert Camus meg ilyenek. Ionesco.

Titusz: Stockhausen.

Bauxit: Meg az igazi Trebitsch. Ő is nagy előd.

Miért van valami, és miért nem inkább a semmi?

Bauxit: Ezt már úgy szokták feltenni inkább manapság, hogy miért van semmi, és miért nincs inkább valami. Ez a modern fizika szempontjából pontosabb. Meg a semmi divatosabb, csak kicsit félelmetes. De Keleten már rég nem az. De Heidegger megadja a választ, megpróbálja legalábbis.

Tehát Heideggeriánusok vagytok?

Titusz: Heidiggaiánusok.

Bauxit: Sokadszor szeretném ajánlani Hankiss Elemér tanulmányát A népmesétől az abszurd drámáig című kötetben, amit slágerszövegekről írt. A táncdalfesztiválok szövegeiben található toposzokat, sémákat elemezte. Van húsz séma, ami köré csoportosítható az összes slágerszöveg. Az olyan metaforák, mint eső, szél, lombhullás meg ősz. Aztán olyan megoldások, mint a sokszorozás, hogy millió rózsaszál meg ezer meg száz. És bebizonyítja, hogy logikailag a slágerszövegek háromféle mondatra vezethetők vissza: “Velem vagy”, “Nem vagy velem”, “Miért nem vagy velem?” Szinte kivétel nélkül mindegyik szöveg visszavezethető valamilyekre. Nekem egyébként a hihetetlenül filozofikus, metafizikai Unique-szövegek a kedvenceim. Meg is jegyeztem az egyiket: “Képzeletben végigúszom a végtelent / És a valótlantól távol tisztán csillog szemem.” Ezen nagyon sokáig gondolkodtam, megpróbáltam ezt a képzavart megélni, de nem sikerült. És arra gondoltam, hogy oké, ha már végtelen van, meg a “valótlantól távol”, akkor legyen metafizika.

És a “százezer szerenád” meg Hankiss Elemér hatására került bele.

Bauxit: Igen, Hankiss és Heidegger hatására született a szám. Az a baj, hogy egyetlen helyen láttam csak azt a könyvet, a kelenföldi Szabó Ervin könyvtárban.

Titusz: Mert a popzenészek felvásárolták, azért nem lehet kapni.

Bauxit: Mindenki ugyanazt írja, százötven éve, a romantika elkorcsosult végétől kezdve minden sláger ugyanilyen, szoftvert lehetne írni rá.

Azok a számok, amik nagyon köznyelvinek tűnnek, szándékosan ezzel a tendenciával szemben születtek?

Bauxit: Abszolút. Látod, hogy mit tett a romantikus slágerírás? Ha teljesen köznyelven fogalmazol meg egy dalszöveget, már különbözik a többitől. Pedig köznyelven írod, amit mindenki beszél. De ebben is van szerintem az ereje ezeknek a számoknak, hogy teljesen közérthető az egész. De nem úgy, mint a slágerek, hanem hogy nincsenek benne ilyen elbaszott metaforák. Mondjuk a Maci egy nagy allegória, de nem sok ilyen van azért. Néha önmagában vicces leírni azt, ami van.

A Bëlgával mindent megcsinálhattok, vagy valami valami olyan, amit nem lehet, mert nem bëlgás? Van olyan identitása a zenekarnak, ami korlátoz titeket?

Titusz: Van ilyen, persze.

Bauxit: Az együttes működésében alapvető jelentőségű a vétójog.

Titusz: Hogy mindenkinek tetsszen, az a lényeg. De az ritkább, hogy azért zárjuk ki, mert nem bëlgás, inkább az van, hogy nem állt még össze, nincs kész a szöveg vagy a zene annyira, hogy működjön. Sőt, igazából az a bëlgás, ami eddig nem volt bëlgás, tehát egy újabb vonal, egy újabb arculat, újabb stílus, az inkább bëlgás, mint a régebbi.

Bauxit: Nyilván nem tudunk ugyanazokból a körökből kilépni mi sem, de azért próbálunk.

És mi van ezzel a Miskolccal?

Bauxit: A “Miért Miskolc?” kérdés ugyanolyan, mint a “Miért Bëlga?” kérdés. Nem tudjuk megmagyarázni, Miskolc és Borsod megye egyszercsak áttüremkedett.

De mit akartok vele mondani?

Bauxit: Miért, a Bëlgával mit akarunk mondani? Egyszer csak jött egy olyan intuíció, hogy: Miskolc, és nem vagyunk hajlandók megmagyarázni. Nyilván a nagy előd ebben az Edda volt.

Titusz: Rendbe akarjuk rakni Miskolc nimbuszát, mert a Pataki elbaszta.

Bauxit: Ez a másik, igen. És mindig nagyon jó koncertjeink voltak ott. Ott volt az első vagy második vidéki fellépésünk a Pepsi Sztárcsinálón, és közben kimentünk a próbákról, mert unatkoztunk, és a turkálóban találtunk három olyan baseball-sapkát, amire az volt ráírva, hogy Belga Beach Tour. És akkor tudtuk, hogy Miskolcon otthon vagyunk. Van valami Belga nevű cigi, és ahhoz kapcsolódhatott, de ez mindegy: Miskolc jelentkezett nálunk, megajándékozott minket, és mi bevettük a csapatba. Úgyhogy Miskolc az ötödik Bëlga-tag.

És nincs benne valami olyan, hogy a mai magyar valóság teljes körű feltérképezésére irányuló szándék a zenekar részéről?

Bauxit: Arra egy csomó más szám irányult már. Értem, hogy miért mondod, és nyilván ez is lehetne olyan, de pont nem az, hanem abszolút intuitív. Tehát nincs benne az, hogy tizennégyezer ember munkanélküli lett, amikor megszűnt az ózdi kohó, és az egész térség bezuhant, vannak olyan falvak, ahol kilencven százalékos munkanélküliség van. Egyébként a szemem láttára bontották le a bélapátfalvai cementgyárat, a legsúlyosabb sci-fi élményem volt. De szóval éppen nem ezekről szól, nincs benne kritika a miskolci valósággal szemben, vagy ilyesmi. Van egyébként egy olyan összeesküvés-elmélet, hogy Miskolc város vezetősége adott nekünk pénzt, hogy írjunk egy ilyen imázs-számot. Meg egy másik is, hogy a Boros című számban szereplő borászok lefizettek minket. De az, hogy ilyen elméletek születnek, azt jelzi, hogy erős lett az új lemez. [Zigilemez]

És van az a pénz, amiért írnátok ilyen reklám-számot?

Titusz: Kértek már reklámhoz meglévő Bëlga-számot, azt nem adtuk oda. Olcsóért. Igazából viszonylag sokat kínáltak érte, csak mire szétosztjuk négy fele, nem marad annyi, hogy megérné.

Melyik számot?

Bauxit: A Gépkocsit, meg talán valamelyik másikat is.

Ha bárkit választhatnátok arra, hogy remixeljen egy Bëlga-számot, ki lenne az és melyiket?

Bauxit: DJ Krush. A Puputevét.

Titusz: DJ Bobo a Metaslágert.

Bauxit: Ha lenne rendesen pénz, simán kiküldenénk a DJ Bobóhoz a Metaslágert, úgyse értené a szövegét, hogy csináljon belőle lakossági trance-t.

Az zavar titeket, vagy gondolkodtok egyáltalán azon, hogy a poénok egy részét viszonylag kevesen fogják megérteni?

Titusz: Kifejezetten szeretik ezt, elárulom.

Bauxit: Igen, kifejezetten szeretjük.

Titusz: Az a legjobb, amikor a szöveget se érteni, mármint magukat a szavakat se külön.

Bauxit: Például tudjátok, hogy mi az., hogy kulturizálni? A szlovákiai magyarok így mondják azt, hogy gyúrni. De ezt csak ők értik majd. De az nekünk külön öröm, hogy csak egy népcsoport érti, a többi csak énekelgeti…

Titusz: Majd megtanulják.

Koncerten nem derül ki, hogy hányan értik, hányan nem?

Bauxit: Az a baj, hogy nem, illetve nem baj. Számunkra legalábbis nagyon szórakoztató, hogy egy csomó szöveg számtalan értelmezési lehetőséget ad, mondjuk a Nemzeti hiphop annyira középre talál – ezért az történik, hogy egymás mellett vannak emberek a koncerten, akik örülnek a számnak meg éneklik, és kurvára mást értenek rajta. De együtt vannak és örülnek, és ez nagyon szép.