Inkei Bence – 2011.04.19. – http://quart.hu/cikk.php?id=6153

A No Age elsöprő erejű hétfői koncertje előtt Randy Randall gitárossal beszélgettünk tíz percig. Szóba került a veganizmus mellett a punk attitűd, a kétfős felállás korlátai és az is, hogy ki vezeti a turnébuszt.

Könnyen találtatok vegán éttermet Budapesten?

Ó igen, nagyszerű vegán étteremben ettünk, de a nevét biztosan rosszul ejtem ki [megmondja, és tényleg fogalmam sincs, mi lehet az]. Tegnap este érkeztünk Krakkóból, ma pedig mászkáltunk kicsit a városban, voltunk a Hősök terén, aztán jöttünk is ide.

Bár a zenétekhez jobban passzolnak talán a kisebb helyszínek, gyakran léptek föl nagyobb termekben, megszoktátok már ezt?

Jobban szeretjük a kisebb klubokat, ott jobban terjed az energia, de nem mi választjuk a helyszíneket. Ez is nagyobb helynek számít, ugye? [Az A38 hajóról van szó.] Hát, amikor először megyünk egy országba vagy városba, akkor még nem nagyon tudunk válogatni, mert nem ismerjük az ottani klubokat. Mikor már sokadszorra jutunk el egy városba, akkor jöhetnek csak olyan helyszínek, mint tavaly az Indoor Pool Party volt egy brooklyni bowling klubban, vagy például galériák.

Most már hárman vagytok a színpadon.

Igen, a legutóbbi lemezünkön már több hangmintát is használtunk, sőt, vannak dalok, amik kimondottan sample-ökön alapulnak, és csak arra jött rá a gitár és a dob. Ezeket a számokat már nem tudnánk csak ketten megszólaltatni a színpadon, ezért kellett egy harmadik ember, aki egyébként is ad egy kis plusz magabiztosságot nekünk.

De ezzel azt akarjátok beismerni, hogy beleütköztetek a duó-felállás korlátaiba?

Hát nyilván vannak korlátai ennek a felállásnak, de nekünk mégis inkább szabadságot biztosít. Ha mondjuk lenne a zenekarban basszgitáros, másik gitáros vagy billentyűs, akkor nekünk kéne megírnunk az ő részeiket is, viszont szerintünk néha a kevesebb több. Fokozott kreativitást igényel, hogy kicsit szokatlanabb eszközöket használunk, újfajta hangokat állítunk elő a stúdióban. Szóval egyrészt vannak korlátok, másrészt viszont szabadságot is jelent, hogy a gitár/dob felállás mellett csak samplert használunk. Ezekkel bármilyen hangzást használhatunk, akár még, mit tudom én, trombitát is, ha olyanunk van.

Ha a zenétekre nem is volt hatással a White Stripes, az attitűdjük azért segített abban, hogy így, dobbal és gitárral álljatok ki a közönség elé?

Lehet, hogy igen, de őszintén szólva én nem ismerem igazán azt az együttest, pedig már sokszor mondták a nevüket velünk kapcsolatban. Ők egyértelműen a tradicionális bluesból indultak ki, amit mindenféle klasszikus rockhatással párosítottak, mint a Led Zeppelin, ránk viszont a Black Flag és más kaliforniai punkzenekarok voltak hatással. Szóval mi sosem hallgattunk White Stripest, akkor már inkább a Lightning Boltot mondanám a duók közül.

Ezek szerint akkor a ti zenétek sajátosan Los Angeles-i? Pedig vannak hasonló zenekarok mondjuk, Brooklynban is.

Nem tudom, mennyiben lennénk mások, ha Brooklynban élnénk. Rengeteg jó együttes jött onnét tényleg: ott van például a Japanther, egy basszus-dob duó. Az biztos, hogy ránk nagy hatással volt a Los Angeles-i punkszíntér, én például gördeszkáztam, meg lógtam összevissza egy csomót, nem tudom, hogy ezt ugyanígy megtehettem volna-e Brooklynban. Gyakorlatilag a tengerparton nőttem föl, az apám is szörfös volt, úgyhogy ez biztos nem mellékes, de én ezt nem tudom megítélni, mennyire kaliforniai a zenénk. De otthon ugyanúgy hallottunk Beatlest vagy Rolling Stonest is, mint mondjuk Beach Boyst.

Mondhatjuk, hogy a No Age rövid idő leforgása alatt vált népszerűvé három-négy évvel ezelőtt, ti ezt hogy éltétek meg?

Ez csak kívülről tűnhet rövid időnek, hiszen mi Deannel már 2001 óta zenélünk együtt. A Wives nevű zenekarban kezdtük, aztán 2006-2007 táján lett belőlünk duó, és még utána nagyjából egy év volt, amíg lett kiadónk. Ilyen értelemben valóban gyorsan befutottunk, de nekünk ez nem úgy tűnt, inkább csak a sok turnézás maradt meg abból az időből.

De ti mindettől függetlenül még mindig kis zenekarnak tartjátok magatokat?

Bizonyos értelemben igen. Ránk is jellemző a punkzenekarok Csináld magad! mentalitása, nincsenek saját gitár-technikusaink, sőt, odahaza Amerikában én vezetem a buszunkat, itt Európában vagy csak sofőrünk, meg jön velünk egy hangmérnök és kész. Egyébként csak annyi a különbség a korábbi turnékkal szemben, hogy most nem a földön alszunk, hanem szállodai szobákban.

Mennyire lehet hosszútávra tervezni manapság egy zenekar esetében?

Mármint arra gondolsz, hogy ma már senki nem ad el sok lemezt, ugye? Hát érdekes időket élünk, én szerencsésnek érzem magam, hogy egyáltalán mehetünk turnézni, hiszen az is lehetne akár, hogy senki sem kíváncsi ránk. Nem nagyon gondolunk a jövőre egyelőre, számokat írunk, koncertezünk, aztán majd meglátjuk, mi lesz.

Végezetül térjünk vissza a kiindulóponthoz: jól ismert, hogy mindketten vegánok vagytok a zenekarban. Te miért döntöttél így?

Én tíz éve vagyok az, de már előtte is vegetáriánus voltam, tizennégy éves koromtól kezdve. Valahogy kezdettől fogva nagy hatással volt rám az a közeg, amiben éltem: rengeteg McDonald?s, szupermarketek hatalmas húspulttal, ahová az áru valódi gyárakból érkezik. Azokat az állatokat is mindenféle mesterséges élelemmel etetik, és ez az egész visszataszító volt a számomra, nehogy már ne legyen választásom!

Turnézáskor azért nem olyan könnyű ezt az étrendet mindig betartani, vagy mégis?

Ez mindenhol igazi kihívás. Persze egy nagyvárosban ez nem probléma, Budapestről is először ezt néztük meg a neten, és Krakkóból egyenesen az étterembe mentünk. Vannak kisebb városok, ahol már nagyobb erőfeszítést igényel ez, megnézni az összetevőket a boltban, vagy ilyesmi. De szerintem ehhez nem muszáj vegánnak lenni, ennyi áldozatot akkor is kell, hogy hozzon az ember, ha csak szimplán egészségesen akar étkezni.