Nyomós “96” Zoltán – 2008.05.17. – http://quart.hu/cikk.php?id=2488

Van ugye a szarnak az a változata, amit észre sem lehet venni, mert olyan, mintha semmi se lenne. Aztán van az, ami már annyira szar, hogy az vicces. És van a smooth jazz.

Liftzene stb., ez rendben is volna, de nem az a világ rendje, hogy a liftzenét névtelen stúdiózenészek játsszák fel “holnapra elfelejtem, a della meg jól jön” típusú alkalmakkor, hogy aztán nevenincs, egyszerhasználatos kiadók Midnight Saxophone For Romantic Lovers Volume IV cím alatt jelentessék meg az eredményt, amit aztán 990 HUF bruttóért bárki megvehet a Tescóban? Már ha eleve nem kizárólag liftüzemeltető társaságok számára gyártottak le kétszáz példányt. Egész életemben azt gondoltam egyébként, hogy ilyen cd-ket senki nem vesz magának, hanem kizárólag tíz éve nem látott másodunokatestvéreinek, akik brutálisan meghívják az embert a ballagásukra. Nyilván egész életemben tévedtem, hiszen Richard Clayderman világszerte szupersztár, meg egyébként is, azért giccs a giccs, hogy megvegyék. De ez a két lemez akkor is megrázó.

Eric Marienthal híres veterán és nagyon keresett szaxofonos, Chick Corea sokszoros alkotótársa. Just Around The Corner című albumán – például a dobos-körökben imádott Dave Weckl állítólagos segédletével  – tíz kompozíciót ad elő. Mind a tíz olyan, mintha az alkotók arra szövetkeztek volna, hogy Candy Dulfer híres (és egyetlen) slágerének (valaki valahol volt, nem jut eszembe, és baromira nem is fogok utánanézni) gyagya dallamvilágát a Dire Straits zenekar életművéből is kimélylő Your Latest Trick szaxofonszólamának közhelyességével szorozzák fel. Mindezt brutálisan műanyag, programozott szinti-alapok teszik olyan rémületessé, hogy nem lehet nem odafigyelni rá. Erre találták ki az E osztályzatot.

A giccs-zene óriása, Kenny G, mint arról hírt adtunk, szakított kiadójával azért, hogy kiadhassa az albumot, amit szeretett volna: a Rhythm & Romance-t. Elvben majdnem kizárólag saját szerzeményei szerepelnek ezen, de a gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a nagy latin standardeket felszeletelték, majd újra összerakták az alkotók. A címadó szám pl. teljesen egyértelműen a hazánkban Pedro kocsmája néven ismert és szeretett Historia de un amor és a Quizas, quizas, quizas elegye. A művész semmit nem bízott a véletlenre: van tangó, van szamba, van bossa, vannak perui éjszakák. A hangzás itt is totál pvc, bár az objektivitás igénye megköveteli annak rögzítését, hogy eggyel kevésbé gusztustalan az összhatás, mint Marienthal esetében. Az ép ésszel felfoghatatlan mértékben közhelyes és nyálas holmi E osztályzatnál jobbat így sem kaphat.

A kérdés most már csak az, hogy mi a teendő, ha szembejön az  utcán Kenny G? A borítón olyan kis bocsánatkérően néz. Mint aki azt akarja mondani: tudom, hogy híg fos, amit játszom, de annyi millió ember szereti világszerte, nem hagyhatom cserben őket.