Vonalas Henrik – 2009.12.18 – http://quart.hu/cikk.php?id=4524

“Nyugalmat sugárzunk”, ez a mottója a frissen indult Klasszik Rádiónak. Értsd: a klasszikus zene egyenlő valami olyasmivel, amire lehet sztondulni, nyugi van, nem kell figyelni, lemegy a vérnyomás, leesik a pulzus, ilyen nyünnyögés, van benne hegedű meg olyan izék még, ja, hát ilyen kellemes számokat játszanak, hát unni fogod, de az nem baj, sőt, ezt akarjuk.

Tényleg? Hát nem. A klasszikus zene nem chill-out. A felsőkategóriás német luxusautókban a márkához méltatlanul viselkedő fitneszbarlanglakók meg a magukat rendkívül divatosnak képzelő, a békásmegyeri piac készletének legjavát viselő előemberek szerint bizonyára, de valójában nem. Nemcsak azért, mert a klasszikus zene is lehet gyors, hangos, feszült, hisz nyilván lehet, de hallgassuk meg becsukott szemmel a következőt, kicsit több mint négy perc:

Tele van csomó olyan hangzással, akkorddal, amiket nem hallunk egy modern és rádióbarát sima popszámban sem, de az elit- és rétegpopzenében sem sűrűn. Hát ennyire megnyugtató a komolyzene. Ez egyébként Carlo Gesualdo műve, ő 1560 és 1613 között élt, direkt azért választottam, hogy bizonyítsam, a nem kifejezetten harmonikus zenék a közhiedelemmel ellentétben nem a huszadik század termékei.

Gesualdo zenéjét pont ezek miatt a hangzatok miatt néha sátáninak titulálták. Ehhez persze lehetett némi köze annak is, hogy zeneszerzési tevékenysége mellett állítólag intenzív kísérleti kutatómunkát folytatott a biológia területén, például hullák érhálózatát öntötte ki gyantával, tanulmányozásra. Az viszont egész biztos, hogy megölte és megcsonkította feleségét és annak szeretőjét, majd a tetemeket közszemlére bocsátotta, és bár elítélni nemesi származása miatt nem lehetett, ezután visszavonult kastélyába, biztos, ami biztos. Hát hol van ehhez képest bármelyik mai rocksztár balhés válása. Ha már rocksztároknál tartunk, a reneszánsz zene egyébként lehet akár szexi is.

Azért sem jó ötlet a nyugalommal kampányolni, mert a klasszikus kultúra, így a klasszikus zene is tele van csupa nem kifejezetten nyugalmat sugárzó történettel, belezéssel, mészárlással, vérfertőzéssel – vegyük például azt, hogy a királynő a szeretőjével megöli a királyt, két lánya erre bosszút esküszik, és előkerül az elveszett fiúgyerek, aki kinyírja a királynőt és a szeretőt is, mire az egyik lány a bosszú beteljesedésével megbolondul és ebbe bele is hal, ezt egészen plasztikusan ábrázolja Götz Friedrich, igen, a csaj vérben táncol és a falakon vér csorog:

Nyugalmat sugároz, mi? Ja. Persze ki lehet hagyni az ehhez hasonló zenéket a kínálatból, de akkor meg mi marad? Olyan műsorkínálat, amely nem lesz sokkal különb, mint a hagyományos kereskedelmi rádióké, amelyekben nem telik el nap a kötelező semmitmondó alapművek lejátszása nélkül.

Legfőképpen azonban azért nem jó ötlet ez a szlogen, mert azt sugallja, hogy a Klasszik Rádió koncepciója semmiben sem különbözik az összes többi, ismert minőségű (azaz pocsék) zenés rádióétól: csak nehogy egy kicsit is oda kelljen figyelni kamionvezetés közben. Csak itt nem kamionvezetésről van szó, hanem valami nem túl zavaróról az ún. értelmiségi közönség számára, és majd hallgatom is egy darabig, hogy ellenőrizzem, tényleg erről van-e szó. De ha nem akarnék róla kritikát írni, magamtól be nem kapcsolnék egy olyan komolyzenei rádiót, amely azt ígéri, hogy nyugalmat sugároz, mert azt gondolom, sugározzon mondjuk inkább zenét.