Gitár János – 2006.08.15. – http://quart.hu/cikk.php?id=315 – http://quart.hu/cikk.php?id=316

Hosszú, különös utazás volt: délután 3 után néhány perccel, a Monchichi Potenciál napfényes fellépésén kezdődött, s majdnem 12 órával később, csápoló punkok közt, a színpadon a Macskanadrággal fejeződött be. A kettő között még harminc koncertet hallgattam/néztem meg, az alábbiakban a részletes beszámoló első része olvasható.

1. 15:10 Monchichi Potenciál
Aranyos, fiús-lányos pop-kollektíva Debrecenből, reggae-k és bossák, nem éppen átütő, sok hang megy mellé, de némi csiszolgatás után egy korahuszonévesek körében játszódó romantikus komédia zenéjének tökéletes lesz. B-

2. 16:04 Solution
Mintha a Barátok közt tiniszereplői kompromisszummentes, hc-be hajló metált játszó együttest hoztak volna létre. B-

3. 16:17 Konflikt
Szóval. Szerintem nincs olyan, hogy egyes nyelvek inherensen viccesek lennének és csúnya, bántó dolog röhögni valakinek a beszédén/énekén csak azért, mert a mi magyarhoz szokott agyunk – indokolatlanul! – komikusnak fogja fel. De de de de. Dallamos agrárpunk? Szlovákul?!? Hahhahaha!!! C-

4. 16:28 Brutal Boys
Vidám karaoke-hangulat a Sziget legjobban kinéző gitáregyüttese (lásd még: RémembeR) fellépésén: a szakállban verhetetlen fiúk szakállas rock-slágereket játszanak, hahahhahahahhahahhh! C

5. 16:57 Beatsteaks
Az állítólag nagyon híres és állítólag punkot játszó német formáció saját közönségének zenél a Nagyszínpadon; a produkcióról mindent elmond, hogy a legnagyobb ováció a Queen Bohemian Rhapsody-jából beemelt betétet fogadja. C-

6. 17:05 Héthatár
Megzenésített versek egy nagyon ideges, egyéni ötletek és előadói szuggesztivitás nélküli csapattól. Hamisítatlan biopiac-zene. C

7. 17:21 The Dead Guys
Favágás a kihalt nézőterű Blues Színpadon,; mintha tényleg akarna lenni benne valami, a Roadhouse Blues nyomát ütögető bugi, ami elég is ahhoz, hogy az ember újra hinni kezdjen a gitárzene halálában. C-

8. 17:38 Zakopower
Maroknyi honfitársnak húzza a lengyel népirock-kollektíva a Világzenei Nagyon, az egyszerű dallamokhoz nem párosul lendület, hiába a hegedű, a duda, az akasztott kisbőgő, a dobok és az elektromos hangszerek. Leginkább a mai Kormoránra emlékeztet, bár annyira azért nem dühítő. C+

9. 18:13 VL45
A legszebb hardrock-hagyományokat (Iron Maiden stb.) korszerű eszközökkel folytató fiatal csapat, rémes tehát. Az egyetlen mentőötlet, hogy az énekes Rába ETO-mezben feszít. C

10. 18:24 Nefogazz!
A honi bunkókultúra (Üvegtigris, Irigy H. stb.) metál-ágazata. Vicces-e az, hogy valakivel nem áll szóba az élettársa, annyira büdösnek találja a lábát? Nem vicces. Remélem, a Nefogazz! készítheti majd az átkozott Rém rendes család magyar változatának főcímdalát, méltó lenne egymáshoz a két projekt. D

[11-16 sajnos nem maradt meg]

17. 19:58 Magyarpalatkai banda
A mezőségi tradicionális zenét játszó, többgenerációs cigánybanda erőssége a zúzás, olyan céltudatos energiával játsszák a maguk zenéjét, mint mondjuk a Queens of the Stone Age a magáét. Fellépésük a Roma Sátorban mégsem jár az elvárt eredménnyel: véznára, cincogóra vannak hangosítva (pedig ugyanitt egy nappal korábban a Talisman trió erőteljsen, hatásosan tudott szólni), a bőgő mintha kintről, a mezőről hallatszana; hiába teszik oda magukat a zenészek, a fele se jön át annak, aminek át kéne jönnie. B

18. 20:01 Leningrad
Orosz ska-punk-esztrád, tizenöten a színpadon, gyönyörűen recsegő rezek, fel-alá masírozó nagydobos, nagytermészetű énekes plusz egy emberhegy, akinek annyi a dolga, hogy cigizzen középen elöl és néha belehörögjön a mikrofonba (mindegy, csak dolgozni ne kelljen). A legszebb, amikor az éppen fújnivaló nélküli fúvós szekció megvadulva ugrál a döngölős részekre. Kemény is, romantikus is, humoros is. Egy muzsikusgaleri féktelen huligánzenéje. B+

19. 20:39 Ajde Braco
Magyar kísérlet a világdivattá vált balkáni roma fúvószene eredményeinek meghonosítására. Ígéretes, de a példaképek még messze vannak. B-

20. 21:17 Grupo Takalaka
“Afro-brazil zenekar a Ritmo de Batucada dobosaival, valamint a Grupo Ginga formáció és az Axé brazil tánccsoporttal kiegészülve” – írja a műsorfüzet, a színpadon mindenesetre ott voltak az utcai fellépéseken népszerűvé vált ütősök, plusz egy csomó zenész, plusz egy nigériai rapper, plusz egy énekesnő; a tizenhetes létszámot rekordnak véltem, de a végén mindenféle táncosokkal már vagy harmincan voltak az amúgy nem túl nagy színpadon. A zene mindenféle táncos brazil, a legmeglepőbb és legjobb a kemény szamba funk, és bár feltűnően nincs minden azon a helyén, ahol a lemezeken hallani lehet, a színes forgatag vonzóvá teszi a produkciót. B

21. 21:40 Parno Graszt
A paszabi cigányhagyomány őrzői rajongótáborának kemény magja a koncert kezdetére félig tölti meg a sátrat, ám fél óra múlva már a mezőre lóg a közönség; pedig ők is vacakul vannak hangosítva, pedig nincs a műsorukban semmi hatásvadászat, de a Parno Graszt mellett nem lehet csak úgy elmenni. Nyers, mókás és érzelmes, muzikális és táncba hívó. Úgyhogy mindenki együtt: “Az orgona azt susogja / Elszökött a Gézu anyja!” A-

22. 22:05 Natacha Atlas
Kifinomult, ízléses, még meglepetésektől sem mentes (a 2 m 10 centis afrikai beatboxer hölgy számomra legalábbis elég meglepő volt), de mégis csak a felszínt karcolgató közel-keleti turmix. Jól el tudom képzelni a Kongresszusi Központban, de oda persze nem mennék el érte. C+

23. 23:25 Negro + Barabás Lőrinc
Élő trombita a dj által kevert latinos/afrós house alapokra. Kellemesebb, mint trombita nélkül lett volna, de így sem több funkciózenénél (táncol is a Meduza nevű helyszín közönsége). C+

24. 22:56 Erik Sumo Band + Kiss Erzsi
Elfogultság miatt nem értékelek, legyen elég ennyi: az ESB ezen az estén megmutatta, hogy létezik Magyarországon abszolút világszínvonalú pop-reggae-jazz-rock fúzió. Valamint azt is, hogy a lélek, akármi történjen is, szabad.

25. 23:56 Erik Marchand Quartet
Momentuózus egybeesés : Erik után még egy Erik. Ez utóbbi “a breton tánczenei motívumokat sajátos cigányzenei improvizációkkal teszi színesebbé”, de – különösen a Parno Graszthoz képest – minden virtuozitás dacára is kimódoltnak, színpadiasnak hat. C+

26. 00:10 The Orb
Megérkeztünk az éjszaka mélyébe. Fogynak a fellépők, megszűnnek a kényelmes körök, amelyekben néhány tíz méternyi gyaloglással három-négy koncertet is be lehet húzni. A végtagok egyre nehezebben bírják, az elme tompul, a tájékozódási képesség alábbhagy. Lazításról azonban szó sem lehet, ez már a végső, a halálos versenyfutás az idővel. Huszönöt megvan, kell még hét. ————– Mindezt volt időm elmondani, mivel a zsúfolásig tömött Wan2 sátor végéből a brit ambient/techno alapító legendájának fellépése teljes mértékben úgy néz ki, mint egy vetítéssel gazdagított dj-szett, a zene (bugyborgós, szeletelésre optimalizált techno) és a hangulat (a büdös és a sötét ellenére mindenki örvend) pedig szinte mindenben a 90-es évek PeCsa-beli Tilos party-jait idézi. Igaz, azokon szokás volt táncolni, de akkor is: jó látni, hogy a ma embere is igényli az acidot. C+

[a maradék sajnos nem maradt meg]