Gitár János – 2006.10.17. – http://quart.hu/cikk.php?id=426

A clevelandi származású Pere Ubu énekese, David Thomas akkora alapító óriási egyénisége a nemzetközi posztpunknak, hogy már a protopunknak is óriási egyénisége volt (Rocket from the Tombs nevű korai, néhány év óta újra funkcionáló zenekarával). A PU első lemezei 76-ban jelentek meg, soha nem volt sikeres, kiadótól kiadóig tántorog (“Elég lemezt csinálunk ahhoz, hogy elég veszteségük legyen rajta, aztán megmutatják, merre van a kijárat. Nagyon udvariasan” – mondja Thomas), ez a tizenötödik stúdióalbum.

Meglepő módon egész hasonlóan szól, mint a zenekar korai, korszakot alkotó művei: a maga kietlenségében vonzó, szálkás dob-basszus (bár a hőskor zenésztársai rég nincsenek Thomas mellett, a rossz éghajlatú, pusztuló, jelentős magyar lakossággal bíró ipari nagyváros hangulata ma is hallatszik a zenében), garázs-hősökből derivált, éles és kemény gitár, díszítésnek analóg szintetizátorok süvítése. Valamint David Thomas, akinek a teljesítményét leginkább ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor Revicky Gábor egy alacsony költségvetésű kabaréban azt játssza, hogy részeg és/vagy agyalágyult. Csak ez mégis komoly.

Beborult, mániákus dalok, menekülés az egyéni rémület elől a közös katasztrófába és vissza, ennek megfelelően izgalmasak is. A Why I Hate Women arra figyelmeztet, hogy miközben korunk egyik zenei eszperantója a 70-es évek végi posztpunk formanyelve (lásd: Franz Ferdinand, The Rapture, Kaiser Chiefs, Bloc Party stb. stb.), milyen kevés mentődött át az egykori vadulós-kísérletező szellemből a mai fiatalokba.