Gitár János – 2006.10.01. – http://quart.hu/cikk.php?id=380

Legénykoromban, a 80-as/90-es évek fordulóján, egy gondolkodó fiatal rockernek egyszerűen muszáj volt odalenni a Jane’s Addictionért. Ők voltak az úgynevezett alternatív rock élcsapata, akik bár ugyanabból a Los Angeles-i hajlakk-felhőből bontakoztak ki, mint a dallamos Poison, tudtak és akartak veszélyesebbnek mutatkozni a kortársaknál. Mondjuk a számaik nem voltak túl jók, most már elárulhatom.

A JA jól vette észre, hogy inkább az MC5-tól, Sly Stone-tól, Lou Reedtől és Alice Coopertől érdemes tanulni, nem a Queentől, ha az ember Amerikában rockandrollt játszik. Image-ileg megszabadították a túlérett hardrock-kultúra szexuálisan ambivalens külsőségeit (miszerint felfújt frizu, szemfesték, körömlakk, párducmintás holmik) a nevetségességtől, tudtak úgy mozogni, mint akik igazán és izgalmasan pervertáltak, nemcsak játsszák az eszüket. Várt rájuk sokszázezer alvóvárosi tinédzser, akiket irritált Jon Bon Jovi nyálassága, akiket kellemetlenül érintett a fehér és fekete pop de facto szegregációja, akik szerettek volna valami nem teljesen primitív, mégis vad zenéért rajongani.

A JA minden tekintetben tökéletes volt a célra, leszámítva, lásd fenn. A protopunk-jam Pigs in Zen kivételével inkább hallatszanak igyekvőn keménykedő goth-együttesnek, mint a rock megváltóinak. Formátlan zene, mintha a hangszeres alapnak és az énekdallamoknak nem lenne közük egymáshoz. Stephen Perkins dobolása se nem funkos, se nem punkos, csak sötéten kavarog, Dave Navarro gitárja nem hagy semmi levegőt, Perry Farrell pedig a legirritálóbb metálstílusban vinnyog. (Pedig nem feltétlenül rossz énekes, a lírai kompozíciókban – I would for You, Classic Girl – hallani, hogy lennének a hangjában árnyalatok.) A válogatás 16 számának többsége a sikerei csúcsán szimpatikusan feloszlott zenekar 88-as és 90-es albumáról való (még kettő van, egy korai koncertfelvétel és egy 2003-as reunion) és azt bizonyítja, hogy a JA-re ugyanúgy kell tekintenünk, mint arra a kortárs esetre, amikor Pozsgay Imre nyilvánosságra hozta, hogy megalakult az MDF. Akkor fontos volt, még értjük is, hogy miért, de ma már nehéz lenne komolyan venni.