Puskár Krisztián – 2009.11.05. – http://quart.hu/cikk.php?id=4351

November 27-én Budapesten lép fel a nemrég új lemezt kiadó Alice In Chains. Az együtteshez 1993-ban csatlakozó, rokonszenves Mike Inez basszusgitárossal beszélgettünk rádiótelefon segítségével, hét percig. Ezalatt szóba kerül Guantanamo és az emberkínzás, a sok pénz és a rockistenség, valamint Ozzy Osbourne és a fellegvár.

Állítólag egy időben te is szóba kerültél, mint Jason Newsted utódja a Metallicában. Igaz ez?

Nem egészen, végülis sosem próbáltunk. Inkább csak arról volt szó, hogy nagyon szoros barátságot ápolunk a Metallicával, talán ők a legközelebbi barátaink az együttesek közül. Sokat ittunk és buliztunk együtt. Ezért gondolhatták többen, hogy én is szóba kerültem, mint Jason utódja. Talán szóba is kerültem, de nagyon sokan kerültek szóba.

James Hetfield nemrég azt nyilatkozta, hogy a maga módján büszke arra, hogy a Metallica zenéjével kínoznak. Te el tudod képzelni, hogy az Alice In Chains zenéjével kínozzanak embereket? Zavarna?

Ez egy nagyon jó kérdés. Sok veterán van a családomban, sok hadirokkantat láttam a koncertjeinken. A háború egy nagyon súlyos dolog. Nem csak abban az értelemben, hogyan sokak életét viszi el, hanem abban is, hogy a tétje nagyon sok további ember élete, még azon túl is. Ez azért kemény kérdés, mert az ember önmagával is viaskodik, amikor válaszol rá. Azt gondolom, hogy akiknek az a dolga, hogy bizonyos információt megszerezzenek, azoknak a munkájába én nem szólok bele. Hiszem, hogy amit tesznek, azt annak érdekében teszik, hogy előrébb jussunk, és véget érjen a háború. Viszont nem feltétlenül szeretném tudni, hogy használják-e az Alice In Chains zenéjét. Nem tudom, hogy alkalmas-e kínzásra a zenénk.

Britney Spearsé állítólag az.

Azt meghiszem. (nevet) Innentől fogva viszont, azt hiszem, hogy ez műfajtól független.

Az új lemezen van egy számotok (Check My Brain), amely arról a sokkról szólt, amit Kalifornia okozott Jerry Cantrellnak, amikor odaköltözött. Te viszont ott születtél. Neked mit jelentett Seattle?

Hát igen, erről a sokkról inkább Jerry mesélhetne. Én inkább hazajöttem, na persze volt egy házam Seattle-ben is. De én kaliforniai voltam mindig, szeretek itt élni, mert jó az idő, van egy kertem, tenger és sok pénzem. Jerryt mindenesetre nehéz elképzelni Las Vegasban, egy kaszinóban pörögni. De én láttam. (nagyot nevet)

Játszottál a Motörheaddel, Slash-sel, Ozzyval. Tetszett a Chinese Democracy? Ha felkértek volna, játszottál volna azon a lemezen?

Még egy jó kérdés. Nem biztos, hogy jó lett volna. Annak idején játszottam Slash-sel és a többiekkel, velük jóban voltunk. 2006-ban játszottunk párszor az új Gunsszal – és hát ha a srácok ezzel jól keresnek és szeretik csinálni, akkor Isten áldja őket.

A Wolfmother tetszik?

Jó kis együttes. Annyi a szar együttes, örülök, ha vannak jók is. Ismét sok a szerethető súlyos zene, mint pl. a Mastodon. Ezek nemcsak arról szólnak, hogy néhányan rockistent csinálnak magukból. Mi sem erről szóltunk soha, azt hiszem.

Sokan ugyanazért szeretik és bírálják az új lemezt: olyan, mint a régiek. Tényleg olyan?

Hát egy Alice In Chains-lemez. Az az igazság, hogy amiket mi a kritikákban olvasunk, azokon már jó ideje túl vagyunk. A legkeményebb kritikusok ugyanis mi magunk vagyunk. Amikor próbálunk, számokat írunk, a legkritikusabb pontokat mind érintjük. Vagyunk annyira jóban, hogy ne fogjuk vissza magunkat, amikor egymást és az Alice In Chainst kritizáljuk. Rajtunk volt a legnagyobb a nyomás, az is biztos. Van sok pénzünk, de leginkább annak örülünk, hogy ismét együtt vagyunk.

Saját lemezt csinálnál?

Erre most biztos nem lenne időm, de talán igen. Az biztos, hogy valami jó súlyos zene lenne. Nem prüntyögés.

Huszonhárom évesen játszottál Ozzy Osbourne együttesében. Hogyan emlékszel vissza rá?

Imádom Ozzyt, ő a második apám. Több száz emberből választottak ki 1989-ben, és kicsit úgy képzeltem el, mint egy embert a fellegvárban. De valójában elképesztően vicces figura, rengeteg mindenre megtanított. Sört inni meg ehhez hasonló fontos dolgokat.