Inkei Bence – 2010.10.12. – http://quart.hu/cikk.php?id=5529

Justin Bieber gyakorlatilag felfalja az internetet: a legifjabb generáció legnagyobb sztárja a YouTube-tól a Twitterig mindenhol lenyom mindenkit. Miért lett ekkora kereslet a tinisztárokra? Mit szólnak mindehhez a magyar kollégák és segítőik?

Kínosan kell-e éreznie magát valakinek, ha nem tudja, kicsoda Justin Bieber? Egyáltalán nem, főleg, ha tizennyolc év fölötti az illető. Akkor sem kínos persze, ha valaki tizennyolc év alattiként találkozik először ebben a cikkben ezzel a névvel, inkább csak valószínűtlen, hiszen az elmúlt pár hónapban megkerülhetetlenné vált. Nem zenei jelentősége miatt, hanem a poppiac legfontosabb célcsoportja, a tizenéves lányok körében. A még mindig csak 16 éves kanadai fiút két éve fedezte fel későbbi menedzsere a YouTube-on, és egy éve sincs annak, hogy megjelentette az első lemezét, azóta viszont már övé a videomegosztó valaha volt legnézettebb videója: a Baby című, Ludacrisszel közös számát eddig 349 milliószor látták a YouTube-on. Becslések szerint ugyanott a videói össznézettsége november 1-jén átlépheti az egymilliárdos határt, videóinak napi nézettsége 3,7 milliós, amivel jelenleg ő a YouTube legnézettebb előadója, és a júliustól szeptemberig tartó időszakban csaknem kétszer akkora nézettséget hoztak a videói, mint a második legnézettebbnek számító Lady Gaga videói.

Bieber már a Google és a Twitter legkeresettebb sztárja is, utóbbinál például múlt hónapban arról szóltak a hírek, hogy a teljes forgalom három százalékát a Bieberrel kapcsolatos bejegyzések teszik ki és külön szerverek szolgálják ki ezeket a kéréseket. Külön netes kampányok indultak, melyek mindenféle vele kapcsolatos álhíreket próbáltak a legkeresettebb kereső kifejezések közé juttatni (“Justin Bieber ösztrogént szed”, “Justin Bieber szifilisz”), és persze rengeteg ellensége, irigye is támadt az elmúlt pár hónapban. Bieber sikere ismét ráirányította a figyelmet az úgynevezett tinisztár jelenségre. Noha előtte is volt jó pár kiskorú előadó a slágerlistán, ennyire egyikük sem került a köztudatba, mint ő.

A jelenség az itthoni, tinisztárnak nevezett előadókkal dolgozó zeneipari szakemberek szerint már csak ezért sem új. Vermes Orsolya, aki többek között SP és Brasch Bence menedzsere, már a Britney Spearst, Justin Timberlake-et vagy Christina Aguilerát kitermelő Mickey Mouse Clubot is felhozta példaként: “Ők a mai napig is ünnepelt világsztárnak számítanak, pedig például Britney sem volt több 11 évesnél, amikor csatlakozott a klubhoz, 16 évesen pedig már felvették a debütáló albumát” – mondta a Quartnak Vermes Orsolya. “Az elmúlt évek Disney-hőseinek – mint a High School Musical szereplői, Miley Cyrus, Selena Gomez és a Jonas Brothers már jóval nehezebb a dolguk, hisz az internet térhódításával szerintem alapjaiban változott meg a fiatalok szórakoztatóipari fogyasztásának jellege. Az első hullám ma is népszerű előadói még óriási albumeladásokat tudtak produkálni, az újaknak viszont már számolniuk kell nemcsak a kalózkodással, de azzal is, hogy a havi magazinokat leváltották az online site-ok” – mondta Vermes Orsolya, aki szerint ma már egészen más ütemben kell kiszolgálni a közönséget, mint akár pár évvel ezelőtt. “Nem elég másfél-két évente kijönni egy albummal, közben leforgatni három klipet, és várni a csodát” – tette hozzá.

Bognár Tibor (egyebek között Lola és Barbee menedzsere, de segédkezett SP indulásánál is) szerint sem újkeletű a jelenség, hanem erősebb, mint eddig: “Ez a műfaj egyre erősebb világviszonylatban is. A közönség zömében tinikorban lévő lányokból áll, akikhez korban közelebb áll egy hasonló korosztályt képviselő előadó, jelen esetben Justin Bieber. A tini közönség nagyon fanatikus és szinte önmagát gerjeszti.” Szabó Zé (producer, írt számokat az Anti Fitness Clubnak, Marknak és Tóth Gabinak is) szerint Justin Bieber egyszerűen arra volt ítélve, hogy befusson: “Van ugye egyrészt egy hatalmas potenciális tábor: ez a 12 és 16 év közötti lányoké, akik már valódi rajongók, cd-ket vetetnek a szüleikkel, neteznek, és egyáltalán nem mellesleg ők a leginkább rajongó alkatok. Justin Bieber pedig egyrészt egy tagadhatatlanul helyes srác, másrészt amilyen pofátlanul fiatal, annyira tehetséges: tényleg jól énekel és jól is táncol. Pont megfelelő egyensúlyban van a zenéje az ő korával és a rajongótáboráéval, minden el van találva az esetében.”

Tinikedvencek idehaza

Idehaza leginkább SP, azaz Éder Krisztián hasonlíthat Justin Bieberre, noha ő jóval idősebb, hiszen idén már 22 éves lesz. Szerinte túl sok mindent nem lehet tenni a “tinisztár” kategóriába kerülés ellen: “Nyilván nem az adott előadó kiáltja ki magát tinisztárnak. Ez egy éppen aktuális jelenség, de régen is voltak tinisztárok, hiszen a mindig volt fiataloknak szóló zene, csak nem voltak nevükön nevezve a dolgok” – mondta kérdésünkre SP, aki egyébként igen jó véleménnyel van kanadai kollégájáról: “Justin Bieber nem a tipikusan felépített kategóriába tartozik. Vannak saját dalai, több hangszeren is játszik, és szerintem kiváló előadó. Semmiképpen sem az egynyári szenzációk közé sorolnám.” A most 19 éves Brasch Bence az RTL Klub Csillag születik című tehetségkutatójában tűnt fel tavaly, azóta szép rajongótábort gyűjtött a tizenéves lányok körében, és ő ugyan nem hallgatja sokat Justin Bieber számait, szintén jó véleménnyel van róla: “Eleinte nem jöttek be a dalai, de szerintem az új nóták és klipek nagyon jól sikerültek. Látszik, hogy jól énekel, jól táncol, és eléggé ‘egyben van’ a produkció. Remélem, sokáig népszerű marad még!” A tinisztár jelző ellen azonban ő is tiltakozik: “Nem érzem problémának, ha valaki tinisztárként van kezelve – ez inkább egy nem feltétlenül helyes definiálása egy előadónak. Ezt a jelzőt olyanok aggatják rá az énekesekre, akik nem feltétlenül ismerik a munkásságát, a dalait, csak egyszerűen beskatulyázzák. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egy nagyobb kör is hallgatná a zenéjét. Például Justin Biebernek vannak olyan dalai, amiket én is hallgatok, vagy tudnék számtalan példát mondani, akik akár anyukák vagy apukák, és szívesen nézik a klipjeit” – mondta Brasch Bence.

A húszéves Bata Adrienn Barbee néven a Viva tévét néző tizenévesek egyik kedvence, szerinte a tinisztár-jelenség addig jó dolog, amíg az illető maga is tininek érzi magát: “Sokkal könnyebben tud azonosulni a közönségével, amely mind az ő korosztálya, és a közönség is közelebbinek érezheti az adott előadót magához. Szerintem Justin is ezért tud ennyire sikeres lenni. Én nem tartom magam sztárnak, inkább tinédzser előadónak és szeretném, ha eljutnék odáig, hogy felnőtt előadóként is elfogadjanak. Ezért is képzem magam és erre törekszem minden tekintetben” – mondta Barbee.

Felnőhet-e a tinisztár?

Tervezhet-e hosszú távra egy tinédzser-előadó? Akár Justin Bieber? Vermes Orsolya szerint nem nagyon: “A külföldi kiadók láthatóan tisztában vannak vele, hogy a tini közönség körében 2-3 (maximum 4) évig lehet érdekes valaki, hisz mindössze néhány hónap elég, hogy a közösségi oldalakon minden apróságot megtudjanak az érdeklődők. Könnyen válik valaki unalmassá egy idő után, ezért a kiadó bedobja az újabb, szebb, jobb, fejlesztett előadóját, a háttérbe szorulóknak pedig köszönik szépen az addigi munkát. Tartok tőle, hogy Justin Bieber sem lesz képes hosszú távon úgy megvetni a lábát a poppiacon, ahogy Britney vagy Timberlake még meg tudta” – mondta Vermes Orsolya, és szerinte nem véletlen a menedzsmentje által diktált tempó sem: “Valószínűleg ezért kerül ki nagyjából 6-8 hetente videoklipje, és ezért featuring-eltetik feltörekvő vagy B kategóriás előadókkal is, hogy az alatt az aránylag rövid idő alatt, ami adatik neki, minél hatásosabban lehessen jelen, és kihasználva a pozícióját, az érdekköre másokat is eleveztethessen sikerének farvizén.”

Szabó Zé sem látja, hogy Bieber hosszú távon is sztár maradhat: “‘Tinisztárok’ mindig is voltak, és mindegyikre igaz, hogy csak abban az esetben tudtak talpon maradni, amikor egyszerre nőttek a rajongókkal. Ennek a korosztálynak ugyanis nagyon gyorsan változik a zenei ízlése is, és ezt nem szokták figyelembe venni: 99 százalékban túl sokáig húzták le azt az egy bőrt róluk, ami a rajongóknak már egy idő után unalmassá kezdett válni, és ekkor követték el rendre azt a hibát, hogy egy hirtelen, nagy ugrással túl felnőttes zenét kezdtek játszani, átugorva néhány korosztályt. Ennek köszönhetően sikerül elidegeníteni a régi rajongók nagy részét, újakat pedig ilyenkor már sokkal nehezebb szerezni.” Szerinte az ellenkezőjére éppen az általa menedzselt Anti Fitness Club a példa, amely “negyedik éve tartja a táborát, amely most már 18-19 évesekből áll, nem pedig a Viva tévét néző 14-15 évesekből, mint a kezdetekkor. Ezt úgy érte el az együttes, hogy a közönségét figyelte, nem pedig a trendeket.”

Bognár Tibor már inkább a magyar helyzetre gondolt: “Sokan degradálják a műfajt, hogy hol lesznek pár év múlva, pedig ha jobban belegondolunk, így születnek újabb és újabb előadók, akik közül persze van olyan, aki elvérzik és van olyan, aki megmarad. Amit látok, hogy nagyon ambiciózusak és lelkesek, ami nagyon fontos.”

A fiatalok sem hülyék

Vermes Orsolya szerint a fiatal előadóknál is ugyanúgy fontos a zene, de különbséget is tenne énekes és előadó között: “Előbbi esetében a veleszületett adottságokon kívül az állandó és hatékony hangképzés az, ami elengedhetetlen, és természetesen a szimpátia, hogy szerethető legyen. Ők azok, akiket a ‘hangjukért szeretünk’. Egy előadó esetében sokkal összetettebb a helyzet. Általában a konkrét énektudásban alulmaradnak az énekesekkel szemben, ám sok más (a fiataloknál szempontnak tartott) részletben – nevezzük ezt az ‘imidzs’-nek – lényegesen kiemelkedőbbek. Számomra az ő esetükben a bizonyos x-faktor megléte kötelező, ezen felül a hangzás- és látványvilág teljessége is legalább olyan fontos.”

Bognár Tibor is úgy gondolja, hogy a zene a lényeg: “A dalt nem lehet megkerülni, hiába van imidzs és körítés. A tiniket nem lehet becsapni, ha valami nekik nem tetszik, akkor az hosszú távon el is vérzik, és nem lehet további élete a produkciónak.” Szerinte egyébként ezek az előadók hátrányos megkülönböztetésben is részesülnek a médiában: “Azoknak a médiumoknak, amelyek szolidabban foglalkoznak velük, mert az adott szerkesztő nem ismeri őket, azt üzenném, tessék a fiataloknak is teret adni, ne csak a ‘retro’ dolgokkal foglalkozzunk és ne csak azokkal, akikről már százmillió bőrt lehúztunk, mert vannak újak, akik legalább annyira érdekesek és értékesek.”

A tizenéveseket Szabó Zé szerint sem szabadna lebecsülni: “A fiatalok nem hülyék, ők is ugyanúgy kiszúrják, ha egy produkció hiteltelen. Ha egy kövér emberre sztreccsruhát adnak, az mindenkinek feltűnik, hogy nem hiteles. Éppen ezért például ezért is lehet ennyire sikeres SP, mert amit csinál, abban tök hiteles: hihető, hogy tetszenek neki a ruhák, amiket hord, tetszik neki a zene, amit csinál, miközben van, akiről ordít, hogy csak ráadtak valamit, ami épp divatos.” Ő egyébként magukhoz az előadókhoz hasonlóan ugyancsak megkérdőjelezi a tinisztár kifejezés létjogosultságát: “A tinisztár kifejezést egyébként sem tartom szerencsésnek, a legtöbb világsztár 19-20 éves korában élte a fénykorát, mégsem kerültek mind ebbe a kicsit pejoratív kasztba. Szerintem a tinisztár az, amikor tényleg tizenéves gyerekek énekelnek, lásd régen Sugár Berci vagy Szinetár Dóra. Justin Bieber éppen ezért úgyszintén tinisztár, de ha megnézzük az itthon hasonló korú rajongótábornak éneklő sztárokat, mint például Lola vagy SP, akkor láthatjuk, hogy ők évekkel idősebbek náluk.”

Ha Magyarországon is megjelenne egy Justin Bieber-tehetségű 15 éves fiú, Szabó Zé szerint itthon is befutna, legalábbis országos szinten: “Innét már csak a producerek és menedzserek cseszhetik el. Egyébként a már említett magyarországi sztárok is produkáltak itthoni viszonylatban hasonló kaliberű őrületet, mint amilyet Bieber odakint: itt is volt olyan, hogy 4-5 ezren próbáltak bejutni egy plázabeli fellépésre, betört kirakatokkal, tömeghisztériával és mindennel, ami ilyenkor kell.”